Géczi Erika irodalmat zenél

Erika, azoknak a tizenéves fiataloknak, akik esetleg még nem ismernek téged, hogyan mutatkoznál be röviden? 

Engem általában úgy szoktak azonosítani, hogy „az a kajakos csaj, aki énekel”. Ez egy ilyen jellemzõm, ismertetõ jelem. Ez a párhuzam egyébként tényleg végigkíséri az életemet tizenöt éves korom óta. Amíg válogatott kajakos voltam, addig nyilvánvaló, hogy a sport volt az elsõ és a zene a hobby, aztán az 1988-as Szöuli olimpia után abbahagytam a kajakozást, és akkor kezdett el az éneklés nagyon komoly szerepet játszani az életemben. Nagyon sok segítségem volt, például az is, hogy részt vehettem a Honfoglalás címû film zenéjében, amely platinalemez lett, és ez nagyon nagy reklámhordozó volt számomra. Nemrég készült a Szent Koronáról egy film, a Sacra Corona, annak a CD-jén is éneklek egy dalt Demjén Ferenc, Charlie, meg Varga Miki mellett, akik a fõcímdalt éneklik. Ezen kívül a Rockfort együttesben is játszom. A Szöuli olimpia után egy darabig a Bojtorján együttesben énekeltem, azután kerültem a Rockfort-ba, és ott vagyok a mai napig is. De nagyon szeretnék önállóan is szerepelni. Erre idén nyáron lehetõségem nyílik, hiszen a Tesco Road Show keretében járom majd az országot másfél hónapon keresztül… 

Mondod, hogy a ROCKFORT tagja vagy. Mikor alakult ez az együttes? 
  
A ROCKFORT 1996 óta létezik, egy örömzenélés kedvéért összeállt csapat, amely aztán úgy kiforrta magát, hogy egy lemezt is készítettünk ’98-ban, a „Várnak ránk az angyalok” címût. Közösen részt vettünk a Honfoglalás film zenéjében, tehát a zenészek is közremûködtek a felvételekben, mint hangszeresek. Nagyon sok helyen játszunk, általában mindig van egy rendszeres helyünk, azelõtt a Fregatt Pub volt, aztán a Memphis Pub meg a Benczúr Klub, ahol felléptünk havonta egyszer. Most éppen keressük az új klubhelyünket. Érdekesség, hogy ugyanez a társulat alkotja – Koltay Gergellyel és Gáspár Álmossal kiegészülve – az idén huszonöt éves jubileumát ünneplõ, jelenlegi Kormorán zenészeit is. A következõ zenekari tagokról van tehát szó: Szûcs István – billentyû, Szabó Miklós – gitár, Nagy László – dob, Zsoldos Tamás – basszusgitár, Tóth Renáta és jómagam pedig énekelünk. Hogyan is tudnám a zenénket jellemezni? Rock, rockos, de valójában elég nehéz bekategorizálni. Eredetileg country zenébõl indultunk, de ma már egyre kevesebb a country benne, sokkal inkább rockosabbá vált, keményebb a hangszerelés.  

Te hangszeren is játszol? 

Igen, gitározom. 

Na álljunk meg egy pillanatra. Ameddig sportoltál, addig is zenéltél? 

Folyamatosan. Kis klubokban, amatõr zenekarokban. Vitrai Tamásnak volt egyszer egy Sport Ki Mit Tud?-ja, amiben olyan sportolók léptek fel, akik zenélnek, táncolnak vagy énekelnek. Abban is részt vettem. Mindig volt valami. Például volt egy nagyon jó kis klubunk, amíg amatõr zenész voltam, és rettenetesen tele volt mindig. Nagyon érdekes volt… Változnak az idõk. Én azt gondolom, hogy lehet az embernek változtatni az életén, hogyha akar. Azon kívül hiszek a tündérmesékben és abban, hogy egyszer az ember álma megvalósul. Meg hogyha szívvel-lélekkel csinál az ember valamit, akkor az elõbb-utóbb jó irányba fordul és létrejön. A sporttal tulajdonképpen nem sok kapcsolatom van már, rájöttem, hogy nem lehet egyszerre csak egy dolgot igazán jól csinálni, s én most szeretném a zenélést nagyon jól csinálni. Nem is nagyon érdekel már úgy a sport, mint régen. Régen megszállottja voltam, most a zenének vagyok a megszállottja, tehát teljes mértékben átfordult az érdeklõdésem.  

Nem is õriztél meg semmit a sport világából? 

Jó pár évig edzõsködtem a zene mellett, de most már azt is abbahagytam, mert csak a zenével szeretnék foglalkozni. Jazz táncot tanulok – talán ez helyettesíti most a sportot az életemben –, és szívesen énekelnék olyan zenét, amiben az éneket a tánccal össze tudnám kapcsolni. Szeretnék elsõdlegesen sok lemezt készíteni, mert úgy érzem, hogy nagyon sok kiíratlan dolog van bennem. De persze azt se bánom, ha írnak nekem dalokat. Most például nagyon vágynék arra, hogy valaki írjon nekem egy lemezanyagot. Nyilván olyat, ami nekem tetszik. Szeretek dalokat írni, és nagyon izgalmas meghangszerelni õket, nagyon jó ezt csinálni. Azonban vannak nálam sokkal tapasztaltabb emberek ezen a téren, és olyan jó lenne valakivel összejönni. Mindenképpen szeretnék szólólemezt készíteni, mert azt hiszem, minden énekes abban tud igazán önmaga lenni. Egy zenekarban alkalmazkodni kell. A szólólemezt még mindig nem sikerült elérnem, viszont most készítettünk két barátommal egy olyan anyagot, ami egy rendhagyó mûvészettársulás… 

És ez az a pont, ahol az irodalom talajára léptél… 

Igen, hiszen a produkcióban nem három zenészrõl van szó, hanem egy huszonöt éves festõ-grafikus lányról, T. Lukács Ágnesrõl, aki Magyarországon egyedülálló, úgynevezett „grafikarc” eljárással készíti a képeit, és egy harmincnégy esztendõs, verseket író fiatalemberrõl, Máté Józsefrõl. Az õ ötlete alapján én megzenésítettem a verseit, amelyeket Ági képeihez írt. Ezeket a képeket szándékunk szerint a CD-re is rátesszük. A lemez tavaly év végén elkészült, beleértve a stúdiófelvételt is, azóta kiadót keresünk hozzá, remélve, hogy találunk olyan zenei szakembert, akinek ez nem lesz túl bonyolult… Másolt CD-ken adogatjuk kiadóknak, televízióknak, rádióknak. Nagy felkarolónk az ATV, Nagy Feró és Alex Tamás gyakran behívnak a mûsoraikba. A Petõfi, a Pannon meg a Gyõri Rádió is jelezte már, hogy szívesen játssza. Szeretnénk, ha kereskedelmi rádiókban is játszanák ezeket a dalokat, ezért „A festõnõ” címû számból éppen most készül egy remix változat: Amúgy ez a zenei anyag nem tartozik semmiféle divatirányzathoz, nem lehet beskatulyázni, hogy rap, funky vagy valami más. Elég sokrétû zene ez, mert a képekhez íródott, és a képek is sokfélék. Van közöttük kozmikus tartalmú, csillagokat ábrázoló, ehhez szintetizátor-központú zene van, de található az anyagon hagyományos, teljesen lírai hangvételû dal is. Én mindenhol, ahol tudom, éneklem már ezeket az új dalokat, koncerteken és tévéfelvételeken egyaránt. 

Tehát te már tudod, hogy a közönség ezt hogyan fogadja. 

Elmondhatom, hogy nagyon pozitívak a visszajelzések. Nem Talpra magyar-szerû megzenésített versekrõl van szó, hanem ez abszolút popzene fiataloknak és bármely korosztálynak. Rengeteg huszonéves barátom jelez vissza, hogy ez nagyon-nagyon tetszik neki, és én hálásan köszönöm ezeket a véleményeket, mert ez újból erõt ad ahhoz, hogy ezt az igencsak különleges ötletünket megvalósítsuk. Azt azért el kell mondanom, hogy ez a hármas kombináció nem az én ötletem volt, hanem Máté Józsefé, aki a verseket írta. Õ találta ki, én csak végrehajtottam a magam feladatát, tehát a zenei részt. Az albumnak feltehetõen „A festõnõ álmai” címet adjuk majd, és olyan koncertet tervezünk hozzá, amely kiállítással van egybekötve, s emellett Ági egy-egy képét molinóra is kinagyítanánk háttérnek. Nagyon sok ötletem van, például musicalszerûen is meg lehetne csinálni, kis közjátékokkal, táncosokkal... idõ kérdése. Én hiszek benne, hogy ez el fog jutni az emberekhez, mert azt gondolom, hogy ha az ember hisz abban, amit csinál, és jónak tartja, akkor a siker sem maradhat el.